Niagara (március 18 és 19)

Már régóta terveztük hogy jó lenne egyszer a Niagara vízesést megnézni. Viki már látta egy párszor de én még nem és úgy alakult hogy Zsolti és Annával sikerült összehozni ezt a kirándulást. Zsoltinak még jól is jött mert a suliba pont a Niagara fejlesztéséről dolgoznak ki egy projektet. Még kedd este beszéltünk Annával hogy a kocsijuk indul így nem jönnek ki este hanem másnak reggel hajnali 4 órára idejönnek. Szerda reggel minden készen és várjuk hogy megérkezzenek amikor befordul az autó, csakhogy nem Zsolti vezeti hanem Béla és Berta is ott van vele. Ekkor derült ki hogy a BMV nem indult már este de azt mondták hogy nem baj majd jönnek a motorral. Igen ám, csak másnap reggel hiába tolta Zsolti fél órán keresztül a motort nem akart beindulni, így Béláéknak kellett elhozniuk hozzánk. Kb háromnegyed ötkor elindultunk. Útközben megálltunk reggelizni az I HOPE-ba (ez egy tipikus amerikai reggeliző) majd a határig meg se álltunk. A határnál egy kicsit várakozni kellett mert kifogtunk egy minivan-t akit aztán félre is állítottak. Ezután egy pár kérdés a vámostól és indultunk a szállodánkba a Howard Jonsonhba. Miután kipakoltunk elindultunk körülnézni és egész délután járkáltunk, közben ettünk különböző előételeket és megkóstoltuk a Kanadai sört. Ezután egy óriáskerékre is felültünk amin azt hittük hogy ottfelejtettek mert vagy 6-szor körbevittek rajt. Az elején Zsoltira jött rá a rosszullét de aztán annyi kör után már én is lekívánkoztam. Ezután még egy nagy séta volt és felmentünk a torony tetejére hogy megnézzük a vízesést kivilágítva. Amint megtudtuk a fényeket nem gép kontrolálja hanem egy ember rendezi a világítást. Ezután beültünk egy bárba és csirke szárny és chips ropogtatása mellett, meg egy kis sör mellett jókat nevetgéltünk. Már közeledvén a zárórához elindultunk a szálloda felé, de egy kis fagyira még megálltunk és éjfélre már ágyban is lehettünk. Másnap reggel 8-kor keltünk majd elindultunk reggelizőt keresni. Útközben még egy rendőr is megállított mert nem jeleztünk hogy fordulunk, de rendes volt mert nem bűntett meg. Reggeli után még elmentünk hogy megnézzük a filmet hogy hogyan is jött létre a vízesés majd az alagútón keresztül a vízeséshez közel mentünk és onnét csodáltuk a világ egyik legszebb csodáját. Ezután irány Toronto. Torontóban nem volt sok időnk, felmentünk a toronyba ahonnét végignéztük a várost. Ez a torony híres arról hogy a kilátó aljának egy része üvegből van. El is ment az erő a lábamból amikor ráálltam és lenézhettem a mélybe. A torony után még egy kicsit kocsival bejártuk a várost, egy szépen fejlődő város, majd indultunk hazafelé hiszen kb 10 óra az út hazáig. Útközben egy dugót is kifogtunk, de aztán jöttünk hazafelé. Zsoltit, Annát hazavittük és mi is ágyba bújhattunk már hajnali 4 órakor. Fárasztó de nagyon csodálatos volt a kirándulás. (Kb ennyi összefoglalva röviden)